Előszó

"E család - melynek székely eredetére büszkék lehetünk - ma is használja a csíkszentkirályi előnevet, és ha vannak a jelenben, kik hazánk határain túl is hírre emelkedve, fényt árasztanak e névre, úgy a múltban is voltak oly dicsők, kikre büszkék lehetnek az utódok." - írta Orbán Balázs az Andrássyakról1.

Csíkszentkirály tehát a bölcsője az Andrássy családnak, mely sok nagy embert adott a hazának. E család, amelyet a történelem szele elsodort Erdélyből, az évszázadok során, előbb báróként, majd grófként is büszke volt székely primori mivoltára, nemesi névként viselve Csíkszentkirály nevét.

A családi krónika feljegyezte, hogy az Andrássyak vitéz katonák voltak. Az uralkodó szolgálatában a török és porosz ellen küzdöttek, de akadtak köztük olyanok is, akik Rákóczi oldalán harcoltak. Katonai uniformisukat nemegyszer díszítette tábornoki tölgyfalevél. Kitűntek a Gömör-megyei politikai életben, jó néhányan közülük viselték a megyei főispánsági tisztséget2. Volt köztük püspök és számos fontos személyiség, azonban a legkiemelkedőbb egyéniség Andrássy Gyula, Magyarország miniszterelnöke, majd az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztere volt.

Dr. Endes Miklóst idézve kijelenthetjük, hogy az Andrássy család a „székely faj erős intellektualitását és a csíki székelység erős tettrekészségét és hajthatatlan akaratát hirdeti"3.

Több mint négyszáz év telt el azóta, hogy az Andrássy család arra kényszerült, hogy elhagyja székely birtokát. Az ősi kúriát az idő elmosta a föld felszínéről, a család emléke elhalványult a hajdani szülőfalu köztudatában, de teljesen mégsem ment feledésbe.

Az Andrássyak büszkék voltak székely eredetükre, fejezze ki e szerény összeállítás, amit az Andrássyak tiszteletére és emlékére adtunk ki, a mi büszkeségünket a család iránt, remélve, hogy ezzel részben pótolni tudjuk a családdal szemben tanúsított mulasztásunkat.

Ezúton fejezzük ki köszönetünket Dr. Russu-Bors Ilonának és Székely Ernő úrnak a segítségért és támogatásért, amelyet a kiadvány gondolatának megszületésétől az utolsó pillanatig kaptunk, valamint azon önzetlen támogatóknak, akiknek az anyagi segítsége nélkül ez a kiadvány nem jöhetett volna létre. Ugyanakkor megköszönjük a brazíliai Ferenczy Miklós úrnak, hogy a Dessewffy Gyulával kapcsolatos anyagokat rendelkezésünkre bocsátotta.

1 Orbán Balázs (1869): Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból, II. kötet, 35-36 oldal.

2 Diószegyi István (1993): Andrássy. In: Budapesti Negyed, 1993/1. Digitális változat, www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/01/fej02.htm.

3 Dr. Endes Miklós (1938): Csík-, Gyergyó- és Kászon székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Reprint kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 497. oldal.